Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Sarah Winman: Bádogember


Sarah Winman: Bádogember

Sziasztok!



Sarah Winman neve néhány embernek ismerősen csenghet. Amikor isten nyúl volt című kötetén keresztül már megismerhették a hazai olvasók. Számomra idegen. Első kötetem tőle a továbbiakban néhány sorban összefoglalt regénye.


Szerző: Sarah Winman
Cím: Bádogember
Kiadás éve: 2018
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám:  270 oldal



Első pillantásra irritálja a szemem a választott sárga szín árnyalata. Ugyanakkor kellően figyelemfelkeltő hatású. A borítón túllépve egy a kötet tartalmára súlyos befolyással bíró motívum sorakozik a túloldalon. Mintha egy kertben találnánk magunkat. A szokásokat megőrizve egy előszóval indítunk, mely rögtön a régmúltba kalauzol minket. Megismerhetjük a kezdeteket. Dora személyisége megnyerő és szimpátiát ébresztő, míg Len egy mordabb stílussal felruházott karakter. A cselekmény magját adó apróságot rögtön le is leplezi a soraiban. Elénk tárva általa a borítón szereplő szín jelentőségét és az azt követő oldalon lévő kép központiságát. Tovább olvasva értelmet nyer a mozzanat is melyet a borító tükröz. Nagyon megnyerő számomra, ahogy egybe sűrítette és eggyé olvasztotta mindezt benne. Megszemélyesítette. Megtetszett a borító!

„Egy tombolajegy?”

Az Írónő E/3 személyű írásmódot választotta, mely nem idegen tőlünk. Annál inkább a dialógusok formaisága és papírra vitele. Szokatlan, de nem zavaró.

„Ez a festmény én vagyok.”

Csodálatosan önti szavakba az első oldalakon rögtön a cím értelmét és jelentőségét. Számomra kicsit mulattató, mert én rögtön a sokunk által ismert mesére asszociáltam. Mely, lássuk be több ponton is összeköthető és hasonlóság vélhető felfedezni a jelentéktelen apróságok között.

„A kezeddel nézz, ne a szemeddel!”

Az időbeliséget tekintve, az Ellis számára jelent teremtő pillanatok és a múlt emlékképei által ismerhetjük meg a teljes történetet. Arányukat tekintve szinte azonosnak érzem.

„Azért akarta ezt mondani, mert soha senkinek nem tudta elmondani….”

Rögtön az elején két fontos jelentőséggel bíró tárgyat mutat be nekünk Sarah, melyek végig kísérik a teljes időbeliséget. Ami érdekes, hogy mindkettő pillanatbeli érzelmeket ragad meg.

„És a könyv régebben be volt tiltva….”

Számomra legnyomasztóbb érzés az oldalakkal előre haladva végig a veszteség érzése volt. Nem a magány, nem a céltalanság és nem is beletörődés.

„Ez sok mindent elárul.”

Ellis egy érzékeny lelkű, elfogadásra vágyó karakter. Célját vesztett. Annie nélkül nem találja a helyét. Érdekes a párhuzam a céltalan kiruccanásait tekintve.

„Nem tudom, mit kell csinálni.”

Az Ellis szemén keresztül megélt pillanatokat mélabú, szomorúság itatta át, mindezt kivételesen sikerült átadni az Írónőnek az olvasók számára. Ellis jelleme súlyosan befolyásolta mind a mára kialakult életét, mind a múltban bekövetkezett változásokat.

„Eljöttél hát.”

Michael a vihar szeme. Egy gócpont. Az élet egy vihar lenne? Szerelem és bánat vagy remény és reménytelenség? Azt gondolom, kivételes módon sikerült megközelíteni az alább említett jelentős apróságnak tűnő, ám fontos jelentéssel bíró érzéseket.

„Csak egy pillanat volt az időben…”

Tartalmát tekintve a megosztó kategóriába sorolnám.

Bátran ajánlom, vedd kezedbe és ismerd meg múltjukat és jelenüket!

Kivételes élmény volt!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése