Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk


Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

Sziasztok!




Jill Santopolo neve a hazai olvasók számára ismeretlen. Számomra is az volt, máig. Linda tudta, hogy kell nekem…. köszönöm Neki. Nem titok: nem terveztem olvasni. Láttam- láttam, de nem vonzott.


Szerző: Jill Santopolo
Cím: A fény, amit elvesztettünk
Kiadás éve: 2018
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám:  380 oldal





A be nem teljesült álmokra szoktuk mondani: mint üvegszilánk peregnek szét a mindenségben. Pontosan ez jutott eszembe, mikor a borítóra pillantottam, a kicsomagolást követően. Ha jól megnézzük, a teljes történet bele van sűrítve. Igazán különleges és jelentőségteljes kivitelezése a cselekménynek.

“Szépséget ott, ahol az ember nem is számít rá.”

Érdekes számomra míg Prológussal indítunk, a végén szinte nyitva hagyja a történetet. Bevallom szívesen olvastam volna egy további fejezetet, mellyel méltón lezárásra kerül. Lehetett volna az egy Epilógus is, akár.

“Törésvonalba botlottam, aminek a létezéséről nem tudtam.”

Lucy  szemén keresztül ismerhetjük meg a történéseket. Részesei vagyunk minden pillanatnak és érzelemnek.

“Lucy. Luce….Luz…”

Az első pont, amit emlékeztetőül írtam fel magamnak “ lefegyverző írásmód”. Mire is értem ezt és leginkább miért is írtam ezt ilyen korán?!

“Vannak pillanatok, melyek megváltoztatják az életünk röppályáját.”

Jill lehetne maga Gabe is. Gabe fotósként arra hivatott, hogy érzéseket ragadjon meg a pillanatokban és mindezt megörökítse a közönsége számára. Így tesz az Írónői. A maga módján szavakkal teremt pillanatokat, melyeket különféle érzésekkel ruház fel.  Számtalan érzést mutat meg nekünk.

“Valahányszor találkozunk, darabokra hullik a világ.”

Gabe képviseli az önmagát megvalósítani akaró felet, a határtalanságot. Míg Lucynek szüksége van egy biztos alapra melyen állhat. Melyről reggel elkezdheti a napot. Ha jól végig gondoljuk a történteket, rájövünk ez Gabe esetében is szükséget képezett. Hiszen ki vagy mi is volt az ő biztonsági menedéke?

“Néha új esélyt kapunk, hogy végig menjünk ugyanazon az úton.”

Szinte egy életszakasz pereg le a szemünk előtt. Részese lehetünk kezdet és végnek.

“Történeteket akarok elmesélni a fényképezőgépemmel.”

Lucy karaktere megosztó volt számomra. Egyik felem pszichológushoz küldte volna terápiára. Másik értette, nem mondom, hogy megértette.

“Bárcsak válaszolni tudnál nekem.”

Központi szerepben az emberi kapcsolatok, háttérben az érzelmi világukban dúló vihar. Ki kerül vajon végleg előtérbe? Győzedelmeskedhet e a másik felett?

“De ettem a tiltott gyümölcsből. A tudás fájáról. És láttam, milyen sok almát terem még.”

A fenti gondolattól a végéig súlyos könnyfátylon küzdötte át magát a mondanivaló a tudatomig. Részvét vagy sajnálat?

“És védtelen maradtam.”

Számtalan kérdés hangzik el és megszámlálhatatlan emlék dereng fel a homályból. Elolvastam 20 oldalt és oldalra fordítottam a füzetem és egy gondolatot írtam fel a spirál mellé, megrendítő, de igazam lett.

Aki teheti induljon el velük erre a bizonyos közös útra!

Köszönöm, hogy részese lehettem! Különleges utazás volt, komoly történelmi háttérbe szőve.


Megtalálható



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése