Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Chevy Stevens: Végzetes örökség

Chevy Stevens: Végzetes örökség

Sziasztok!




Eljött az ideje megint egy kis vérfrissítésnek. Ma egy pszicho-thriller lapjai közé kalauzollak titeket.




Szerző: Chevy Stevens
Cím: Végzetes örökség
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám:  448 oldal





Mint a fülszöveg is utal rá a kötetben több fejezetnyi „Beszélgetés”-t van lehetőségünk megismerni. E/1 személyben Sara maga meséli el nekünk a történteket. Nadine is jelen van, de igazi hangot sosem kap. Gördülékeny megoldás. Számos elgondolkodtató kérdés merült fel bennem.

„Azt hittem, megbirkózom vele, Nadine.”

 Legelőször, miért várt 33 évet, hogy megfogalmazza magának a kérdését és leginkább, hogy választ keressen rá?

„Hiányzott, hogy itt legyek.”

A mostoha apa szerepe jelentős súllyal nehezedik a történtekre. Megmentőt, a hőst látjuk bennük. Egy stabil biztonságos pontot. De mi történik, ha ezek nem valósulnak meg?

„Kik lehetnek az igazi szülei?”

Lehetünk e igazán részesei az eseményeknek azáltal, hogy Sara szájából halljuk ill. olvassuk a történteket egy terapeutánál? A válasz: Igen.

„- Gondolod, hogy hazudnom kellene?”

Elgondolkodtató, hova jutott a valódi szülei támogatása nélkül. Hiszen most boldog, legalábbis azt állítja. Ugyanakkor úgy gondolom, szeretné lezárni életének azt a bizonyos „történetét”. Macska- egér játék, mert lássuk be ő hánytorgatta fel és fogalmazott kérdést. Nem vagyok benne biztos, hogy nem sikerült e egy kicsit erőltetettre.

„- Mi van, ha tényleg ő az?”

Tetszett, mert meg volt benne az a hullámzó érzés, melyet egy pszicho-thrillertől várnék, hogy felkavarja a gyomrom. Julia döntése, magyarázatra talál – Sara születését megelőző problémák nyomai maradandó hegeket képeztek.

„- Gondoljátok, hogy még mindig …. értik…. aktív?”

Pandora szelencéje. Sokatoknak ismerős a kifejezés. Mindig azt halljuk, hogy nem biztos, hogy ki kellene e nyitnia az egyénnek, akinek a birtokába kerül. Találó asszociáció.

„- Jól van, Sara?”

Csavarjai és írói fogásai kedvet csináltak, hogy esélyt adjak még további kötetének, de jelen esetben volt mely meglepett és volt melyre számítottam.

„- Ő az, tudom.”

Első könyvem az Írónőtől látok benne lehetőséget, de ha tanácsolnom kellene vmit Neki azt mondanám, hogy eressze el magát és ne görcsöljön rá.

„- Ő hívott fel engem.”

Lényegében önmagát keresné? Talán.

„Azóta viszont nem hallottam felőle.”

Ki az igazi áldozat? Kíváncsiság és édes tudatlanság karöltve sétál velünk végig az oldal minden során.

„- Minden tőlünk telhetőt megteszünk, de…. ”

Pozitív számomra, hogy bepillantást nyerhettünk a nyomozásba és a hírhedt „The Campsite Killer” – kempinges gyilkos – pillanatokba.

„- Egy cseppet se hasonlítunk.”

Nem minden az aminek látszik, hogy valóban választ találj olvasd el, de légy türelmes és nyitott!

„Ez egy poén.”


Örülök, hogy olvashattam!

Megtalálható


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése