Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Szántó Dániel: Revans

Szántó Dániel: Revans

Sziasztok!

Egy különleges születésnapi ajándék története. Szemet szúrt egy szempár!



                                     Szerző: Szántó Dániel
Cím: Revans
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Atlantic Press
Oldalszám:  378 oldal



“A sorozatgyilkosok köztünk élnek….”

Magyar. Férfi. Krimi.

„Nagyszerű érzés volt…. jobb, mint ahogy azt korábban elképzelte.”

Három bűvös szó! Volt lehetőségem próbára tenni magyar férfi által írt erotikus - romantikust, magyar férfi tollából született thriller vonalon futó alkotást. Most elérkeztem a bűvös hármashoz: Magyar Férfi Krimit írt nekünk olvasóknak.

„A természet mindent magával ragadó erői ellen fordulni reménytelen.”

Szántó Dániel úgy határozott papírra veti az általa tapasztalt környező világ pozitív és negatív mozzanatait, kiegészítve és színesebbé téve fantáziájának nemrég felfedett kútjából származó gondolataival.

„Áldottak a buták, mert övék a tudatlanság világa.”

Romantikus énemet sarokba küldve merültem el a történet sodrásában.

„Szórakoznia kellett volna és ismerkednie, legalábbis a környezete ezt várta volna tőle.”

Az első pillanatban tanácstalanul nézegettem a borítót mi is akar ez lenni, mit is szeretne nekem előre vetíteni? Természetesen pár oldal megismerése után nevetve kaptam fejemhez. Tetszik!

„(….) fantáziájának köszönhető, hiszen ilyenkor akaratlanul is magunk elé képzeljük azt az eseménysort, ami a tragédia során történhetett.”

Tagoltságát tekintve egyértelmű és célirányos. A leírások részletesek és a legfontosabb, hogy képesek magukkal ragadni. Szeretem a kriminek ezen irányból történő megközelítését. Körülbelül a 100. oldal közelében, azon kaptam magam, hogy elmerengek. Nem nehéz kitalálni ’89-es születésű vagyok. Virágkorát élte ezen időszakban a magyar film/sorozatgyártás. Ma már történelemnek számító magyar színész Óriások mozzanatait követhettem nyomon a televízió képernyőjén esténként. Ahogy haladtam előre egyre inkább körvonalazódott bennem a szereposztás. De vissza a könyvünkhöz – ha lesz még szabad karakterem leírom a finishben az én kis filmem szereposztását.

„A hajótöröttek nem mindig élik túl a hajótörést (….)”

Lássunk egy furcsaságot, mely nehezebbé tette számomra a stabilitás megtartását. A nevek. Különleges hangzású és különféle nyelvekből átvett nevek találtak gazdára a személyiségek között. Öröm az ürümben, ezáltal egy egyedi ízt kapott az alkotás. Sablonosság kizárva. Megjegyzésükkel viszont már problémáim adódtak – sose nevek alapján jegyzek meg a mindennapokban sem, most ez betalált. Összképet nézve jó hatással volt a kötetre.

„(….) mi értelme van az emberi életnek? Mindenkinek ugyan az a célja, mindenki ugyanazt akarja. Családot és gyereket.”

A cselekmény biztos alapokon áll. Úgy gondolom komoly tervezés és szerkesztés előzte meg, míg mi a kirakós darabkáiból egy teljes képet kaphattunk.

„Pont az ilyen látszatférfiaknak köszönhetően van esélyük….”

Az a nagy helyzet, hogy a végkimenetelt illetően, ugyan egyszer felmerült bennem a valós tettes kiléte, de elhesegettem és másra gyanakodtam. Persze jött a traktus, mely más színben tüntette fel az elgondolásom. Jól átvert!

Ők csak a jövőre gondolnak a jelenre pedig soha.”

Több kérdőjellel ellátott mondat gazdája maradtam! Hol a folytatás?! Ha értesüléseim helytállóak, hamarosan trilógiává bővül a meglévő duológiánk.

„Mindig is azt hangsúlyozom, hogy az az ember, aki csak a munkájában ér el sikereket, sikertelen ember.”

Központi szereplőnk Várnay Benett. Személyisége összetett és nem minden esetben racionalitáson alapul. Szakértelme részletekbe menő ugyanakkor érzelmi háttere megingatható. A Platós élete centrumában helyezkedik el, fontos szerepet tölt be. A múltja komoly hatást gyakorol a mindennapjaira. Egy dolog nem egyértelmű számomra, illetve az elején megfogalmazódott bennem, később utána számolva elvetettem – aztán a könyv végén csak előkerült a gyanúm…. Itt a helye egy „miért? és hogyan” kérdésnek. Benettet a pokolra száműzik, de hol is van ez?!



„aki egyszer félre lép, az bizony félrelép többször is”

Eszter. A korán filózom, de nem rémlik, hogy kitért volna rá valahol. Egyfajta megszállottság jellemzi, a későbbiekben ki is derül az oka. Valóban?! Az ő szála még sok rejtélyt fed.

„Megint látta.”

A drog és a kartell megjelenítése, történetbe építése egy zordabb és morózusabb hangvételt eredményezett. Kíváncsian mélyedtem el benne és vártam az újabb és újabb szálak felfedését. Ebben a kötetben inkább csak egyfajta felvezetést kaptunk ebből a világból. Egy kiinduló pontot. Várom, mit tud kezdeni a számunkra idegen, ugyanakkor médiában sokat csépelt valószínűtlenséggel és valószínűséggel.

„- Hogyan tovább?”

Minél többet olvasok, egyre inkább utálom a riportereket/újságírókat. Szubjektív! Miért nem csapott senki a Bálint kezére? A Dániel olyan jól megragadta a lényegét, hogy kellőképpen idegesített!

„Látni fogja az embert (….)”

Nagyon tetszettek a mindennapi életből kiragadott apróságok (filozófiák, tendenciák).

„- Hallottál már a Tower legendájáról?”

Ábel bonctermi mozzanatával egy hangos elborzadást váltott ki belőlem, visszagondolva jót nevetek magamon és a szituáción is. Örültem, hogy élt a viccelődés és a szarkazmus adta lehetőségekkel.

„Hol van a kislány?”

Aminek a legjobban örülök, az mégis a történet epije a sorozatgyilkos/ság. Kellően részletekbe menő, precíz, élvezhető és elgondolkodtató. Örülök, hogy kifejtette és részletezte mindazt, melyre igény volt.

Köszönöm, hogy részese lehettem egy izgalmas, vérfagyasztóan komoly utazásnak!



Bitten

Ui.:
Felfedném a szemem előtt lepergő stáblista egy részét:

Rendezői székben: Bujtor István
Konrád: Hollósi Frigyes
Eszter: Földes Eszter
Benett: Anger Zsolt
Wágner: Klem Viktor
Otília: Borbély Alexandra
„A gyilkos”: „Ha ezt elárulom, lelövöm a poént”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése