Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Robert Masello: A Romanov-kereszt

Robert Masello: A Romanov-kereszt

Sziasztok!


A mai napon 2017-es molyévem I. helyezettjét szeretném nektek bemutatni!

Történelmi utazásra invitállak, ez alkalommal Titeket!

Szerző: Robert Masello
Cím: A Romanov - kereszt
Kiadás éve: 2017
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 496 oldal


Magamról talán annyit, hogy ált. iskolában utáltuk egymást a történelemmel, valahogy közepesnél jobbat sosem kaptam…. vajon miért?! Aztán elkerültem gimnáziumba, ahol – érdekes-  4.5 átlagon mozgolódtam, meg is értettem és meg is jegyeztem, amit tanultunk. Két történelmi személy életútja mindig is vonzott, az egyik a Romanovok volt. Vajon milyen szerepet szán az alkotó nekik? Fontos, hogy kiemeljem laikusságom!


A Romanov – kereszt, áll a címben. Mikor molyon a „frissek” között feldobta – mint friss megjelenés, gondolkodás nélkül kattintottam többért. Átolvastam az információkat, melyek utaltak erre - arra, de a legcsábítóbb mégis az volt számomra, hogy nem egy száraz történelmi anyagnak ígérkezik. De vajon mit kaptam Én, a kézhezvételt követően? Lássuk!

„A sziget úgy tornyosult előttük a halvány holdfényben, mint egy hatalmas, fekete koponya a tengerben.”


Az író kutat, hogy helytálló és élvezhető legyen a könyve. Én, mint olvasó kutatok olvasás közben, mert látnom és értenem kell! Talán ez a gondolat jellemezné legjobban a mi közös utunkat. Nagyon élveztem, ahogy az információ morzsákat elszórta. Ugyanakkor, szükségem volt a megbizonyosodásra mennyire fiktív vagy éppen valós tényeket közlő a történet néhány szála. A pillanatképek - az író által papírra vetett leírásokkal és jelzőkkel kiegészítve a magam szorgalmi munkájával, egy kész film pergett oldalról oldalra a szemem előtt.



„...olyan dolgokat látott, amiket senkinek nem lenne szabad látnia, és olyan dolgokat csinált, amiket senkinek nem lenne szabad csinálnia.....”


Tartottam a fent említett szárazságtól, ugyanis hajlamosak elveszni a történelmiség útvesztőiben az alkotók, de itt nem. Itt éreztem a rákászokokat körülvevő körülmények zordságát, a szigetet belengő köd mordságát és a történelmi lepel titokzatos redőinek árnyékos ismeretlenségét.

„– És ne feledd elküldeni a tizededet PayPalon.”

A történetünk több szálon fut. Előbb külön-külön utakon, aztán előrehaladva összefonódnak, majd egybe olvadnak. Az alábbi folyamat megfontolt események egymásutánjából adódik, az olvasó számára izgalmas, látványos és mozgalmas pillanatokat adva. A múlt részein elmerengtem, a jelen pillanatain néhol az emberi kapzsiság és tudatlanság mozzanatin elmosolyodtam vagy elborzadtam. Számomra meglepő volt, milyen jól sikerült megragadni és érdekessé tenni a kötet alapjául szolgáló eseményeket. Érdemes volt rászánni az időt és elveszni a részletekben.





„A Carszkoje Szelo – vagyis „a cár faluja”-, ami alig huszonöt kilométerre volt a fővárostól, (…)”


A könyv, egy igazi utazás Alaszka és Oroszország kiemelt részein. Betekintést nyerhettem egy olyan világba, ahova valószínűleg soha nem jutok el. Ezt az utazást az író titokzatos fűszerekkel tette még élvezetesebbé.

„Olyan az egész, mint egy vad lövöldözés….”

Számomra hűségesen sikerült visszaadnia az oroszok temperamentumára jellemző vonásokat - a merevség, a tisztelet és a jellem.


„– Az őslakosok mondta Nika úgy gondolják, hogy az északi fény a mennybe vezető létra.”

Ámulatba ejtett és elvarázsolt! Örültem, hogy bátran alkalmazta az orosz nyelv sajátosságait és szerepet biztosított nekik. Ötvözte a különböző vonásokat. Bevallom, nem is tudom igazából behatárolni a műfajt. Hiszen fikció, történelmi háttér egy cseppnyi krimivel, mindezt megbolondította egy kis misztikummal. Varázslatos!

„A terepen soha nem olyan a helyzet, mint a terveikben. Ők mindig azt hiszik, hogy mindennek éppen olyan könnyűnek kellene lennie, ahogy a papíron kinéz.”

A végkifejlettnél. Azt kell mondjam másra készültem, Slater és Kozak professzor mellett sikerült elérnie, hogy az én állam is leessen. Megszerettem Kozak professzort, hátha készít neki is egy önálló kötetet. :D

A szereplők jelleme, átgondolt és kidolgozott. A történet befejezésével, talán csak egy aprócska hiányt éreztem, de ennek ott a helye.

Szeretnék még ehhez hasonló könyvet olvasni és szeretnék még Róluk olvasni! Bátran ajánlom mindazoknak, akik utazásra vágynak egy nagyon fagyos éghajlati övben. Mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy epidemiológus mindennapjaiban.

„….ez a kérdés soha nem lett megnyugtatóan rendezve. És soha nem is lesz.”


Talán nem az első értékelésem számotokra, de ha mégis – valami kimaradt! Nem tudom biztosra, hogy feltűnt e olvasás közben, de van egy pont, amelyet előszeretettel vesézek ki. Mégpedig a borító! Szándékosan hagytam a végére: ugyanis az első pillantásra (még olvasás előtt) a színe, a kisugárzása ragadt magával. Már említettem a címet, melynek nyomós oka volt a listára kerülésben. A Romanov – kereszt szól a cím: tudtátok, hogy van több értelmezhetősége is?! Mi megkapjuk azt, amely ékesít, amely terhet ró ránk és amely életünk végéig társunkként kísér. Mit vetít elénk a háttér kéksége?

„A kereszt a sorsod (...). Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel. Müller Péter”

Könyvjelzőm:



Köszönöm, hogy olvashattam!

21. Század Kiadó




Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése