Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

P. C. Harris: Újrajátszás

P. C. Harris: Újrajátszás

Sziasztok!


Molyságom hajnalát követően, megismerkedtem a hazai kortáras alkotók néhány gyermekével. Egy Árnyoldalra akadtam. Akkor sok lehetőséget láttam benne, mely molyravésésre is került. Aztán az Írónő úgy határozott egy Újrajátszással bizonyítani szeretne. Megadtam neki a lehetőséget!


Szerző: P. C. Harris
Cím: Újrajátszás
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám:  368 oldal






„Nélküled nem megy, mert Veled még lesz egy út. /Children of Distance/”

Örültem, mikor híre futott a köreinkben, hogy bizony egy jellemzően külföldi sportág kiemelésével szeretne minket olvasókat rabul ejteni! Nagyon kíváncsi lettem! Lássuk be, rengeteg lehetőség rejlik magában a sport témában, megkoronázva mindent egy romantikus háttérrel. Némileg tudtam mire is számolhatok. Gondoltam én kis naív……

„Sebesen száguldok a kapu felé (….)”

Óriási hurrá imádom a borítót: színes, emberi…. végre! Bár, be kell valljam, Lin leírásai alapján az az erőteljes rúzs bizony nem vág oda. Na de ettől eltekintek.

„Erre felé csak Lin vagyok (….)”

Az elején megtorpantam, pörgettem vissza emlékeim: „Én bizony magam korosztályú szereplőkre emlékeztem. Hiba! Nem olvastam el előtte ismétlésként a fülszöveget. Rójuk éhező kíváncsiságom számlájára, mely válaszokért kiáltott.

„Még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az emberek milyen keserűek és szívtelenek tudnak lenni azzal, aki egy kicsit is kilóg a sorból.”

Az első oldalak picit összetörtek és megszorongattak. Aztán, egy mozgalmas, lehetőségekkel teli közegbe csöppenünk a komoly felvezetést követően. Nagyon tetszett a megoldás, hogy fejezeteken belül is élt a szemszögek váltásával.

„Vajon nekem ki segít majd megtalálni az én elveszett darabkáimat és kirakni a puzzle-t?”

Ismerve az „Öcs” központi szerepét, kicsit szúrja a szemem, hogy a neki történő ajánlás picit talán méltatlan helyet kapott.

„Hűséges kutyám az ágy végében bámulja a b@rom gazdáját, közben egy-egy nyüszítő ugatással kapom tőle az agymosást.”

Az Árnyoldal. Kicsit suta volt, kicsit szárnypróbálgatás, de hibáival szeretjük. Újra kellene olvasnom.

„Senkit nem engedek magamhoz túl közel, félek az érzéstől, hogy újra magamra hagynak. /P. C. Harris: Árnyoldal/”

Most. Teljesen uralma alatt tartotta a szálakat, P. C. Harris irányított. Magáénak érezte és szabadon szárnyalt a lapok között. És egy hatalmas „Igen!”. Megcsinálta! Kerek egész, érzelmes, kellően drámai és imádnivaló! Tudtam, hogy ott rejlik! Bontogassuk tovább ezeket a szárnytollakat, ígéretes!

„- Egy okos ember azt mondta, hogy múltunk döntései a jelenünk építőkövei.”

A hoki, mint minden csapat sport egységet kíván. Nagyon tetszett, ahogy laikusok számára néhány apróságra rávilágított. Egy kis időt még szívesen töltöttem volna a jégen..

„De ki tudja, hogy mi a normális?”

A szereplők. Hm.  A jellemek, mint szélforgó színes lapátjai vonultak sorra fel. Jól laktam, köszönöm! De egy Mark – Tiff párost vagy egy Jaxet még szívesen olvasnék. Tetszik nekem ez a felállás!

„Úgy érzem, egyre jobban haladok előre az új életemben.”

Mel hátterében helyet foglaló súlyos tényező megközelítése és igába hajtása, tapasztalatból mondom, helytálló.  Örülök, hogy nem nagyolta el, hanem rászánta a perceket.

„A kivétel erősíti a szabályt vagy…..”

Nevettem velük, vagy éppen rajtuk. Összeszorult a mellkasom olykor. Sikerült visszaadnia az érzelmeket a szavak által és kordában tartania, hogy céljukat elérjék. Jó érzés a fejlődést látni/tapasztalni. Övének érzem ezt a világot, otthonosan mozog benne. Ezért is jó, mikor nincsenek korlátok, hanem magából merít. Összhang!

„Hiányzik neki egy társ, akinek kiönthetné azt a sok fájdalmas érzést a lelkéből, ami az évek során összegyűlt benne.”

Zac és Mel párosáról és külön- külön megismert jelleméről több gondolat cikázik jelenleg a fejembe, de úgy gondolom, bármit mondanék spoiler lenne. A könyv bezárását követően egy letisztult kép lebeg a szemem előtt, a kapott gomolyag szálai helyükre kerültek. Kerek egész lett, töröm a fejem, mert egy epilógus lehet, hogy. de, nem. A fel nem tett miértre a válasz egyszerű: „Mert így lehetősége van esetleges folytatásra Azt hiszem. Ugyanakkor a kíváncsiságom határtalan, hogyan is egyeztetik össze a kirakós lehetséges további részeit. Ezt bogozzátok ki!

„Az árnyék olyan, mint a sorsunk.”

Örülök, hogy volt mondanivalója számunkra. Meghallgattam és elnyerte tetszésem! Ide veled folytatás! Lesz? – adja magát a kérdés.


Romantikával megmelengetett, drámával felrázott, erotikával kielégített = Kerek egész! Ehhez adódik gratis-ként a hoki! Olyan ez, mint a csoki – vésztartalék. Akkor jön, mikor a legnagyobb szükséged van rá.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Ajánlom a sportrajongó, romantikus lelkű, mondanivalóra éhező molyocskáknak!



Bitten


„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” (Szilágyi Domokos)

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden idelátogatónak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése