Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Michael Chabon: Ragyog a hold

Michael Chabon: Ragyog a hold

Sziasztok!

Mai gondolataim, éles kanyart vettek. A megszokottól eltérő fizikumú alkotásról szeretnék nektek beszámolni. Miért is használtam a fizikumú szót?! – a történet zordsága és múltidéző pillanatai miatt.


Szerző: Michael Chabon
Cím: Ragyog a hold
Kiadás éve: 2017
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám:  446 oldal

Csodálatos a könyv borítója. Igen! – őt is kicsomagoltam. Ha ránézek, valamiért a szegény gyufaárus kislány meséje jut eszembe.

“Elmondom, én hogyan ismertem meg a történetet.”

„ A regény vallomás egy öregember halálos ágyáról.” – szól a fülszöveg egyik mondata. Egyet kell vele értenem. Olyan vallomás ez, melyben a valóság és a képzelet szálai kiegészítik egymást. A kiragadott 446 oldalba tanúi lehetünk egy elszenvedett életnek a maga korában. Nem is számvetés, de éppen memoir-nak sem nevezném. Különféle történéseket tár elénk az alkotó, talán az anekdota a legmegfelelőbb szó ezekre a mozzanatokra. Hiszen szóban először, most adja tovább, nincs másutt nyoma. Van egy szolid, megmosolyogtató, de egy zord tényekkel átitatott háttere is. Vajon elhihetjük? Igazat mond vagy csak fikció? Azt hiszem a végére, ittam minden szavát.

„A tavaszi délután hűvösre fordult, a hátsó ajtó nyitva állt.”

Képzeletünkben Philadelphiába kalauzol minket. Megismerhetjük a kezdeteket és a szomorú véget.

„Emlékszem, anyám mesélte (….)”

A képzelőerőnk gyakran kiegészíti az emlékeinket, egy bizonyos idő után már képesek vagyunk egy másfajta képre emlékezni, holott nem is úgy történt valójában. Egyfajta zavarosságot és kuszaságot érzek ki a regényből. Talán ez lehet az oka.

„Ha őszinte akarok lenni, a műsor nyomasztó volt. Azt nem tudnám megmondani, miért.”

Egy mélyenszántó és mozgalmas alkotás a régmúlt árnyékában. Titkok, hazugságok, bizonyos konfliktusok felelevenítése.  Lassú folyású történet, bizonyítja mindezt, hogy a tőlem megszokott ütemes olvasási tempóval, képtelenség megélni. Igenis időt kell szánni az eseményekre és néhol magamra is, hogy megemésszem az olvasottakat.

„Igazi kincs, nem?”

Megismerhetjük a nagymama és nagypapa szerelmét, melyet egy súlyos kór beárnyékolt. Kitartás! Együtt!

„- Jöjjön. Van egy ajándékom. Jöjjön.
(….)
- Sajnálom, atyám, de ha nem mondja meg….
 – Egy rakéta, maga bolond! Egy rakéta!”

A minap kerekedett egy szóváltás, hogy léteznek e férfi könyvek vagy sem. Tudjátok, ha valamit, hát ezt a különleges történetet közé sorolnám, valahogy kívül éreztem a konfortzónámon. Aprólékosan találtunk csak egymásra, vagy nem?! Nem is tudom igazából, kedveltem, de nekem picit talán száraz volt. Kíváncsiságom egy pillanatra sem szunnyadt, de mégis hiányzott egyfajta kapocs.

„Ülj le, kérlelte a fotel.”

Érdekessége több ismerettel is gazdagította meglévő tudásom. A különböző helyeken játszódó események hátterében rengeteg információ morzsa van elhintve, melyet parkban a macskakövön sétáló, éhes galamb módjára szedegettem fel.

„Ló nélkül is megvoltam.”

A kedvenc részem mégis az Író előszava, benne van minden melyen kicsit rágódtam.

„(….) a fájdalom tengerén kicsit közelebb evezett a története végéhez,
(….) a történet felé, ami a túlsó parton várt rá.”

Mesterien játszotta ki a lapjait, hiszen a kuszaságból végül egy igazi – ugyanakkor, úgy gondolom a könyv a két végletet fogja szimbolizálni: vagy nagyon tetszeni fog, vagy nem fogják tudni az olvasók magukat az események árjába képzelni – élmény született.

„- Szerinted voltak valaha boldogok?
- Abszolúte.”

A lábjegyzet többször segítségünkre siet, a kiegészítés egyfajta pluszként dominál a lapok alján.

„Egy átlagos életben általában véve valószínűleg a legjobb kimondani, ami az ember szívét nyomja, kiönteni a lelkünket, elmondani a szeretteinknek, hogy szeretjük őket, kérni azoktól, akiknek sérelmet okoztunk, hogy bocsássanak meg, és szembesíteni azokat,akik minket bántottak, azzal az igazsággal, hogy mit tettek.”

Ajánlanám a történelmet kedvelő, kicsit – valóságtól – elrugaszkodni képes leendő olvasóknak!

Köszönöm, hogy elhozták számunkra ezt a különleges történetet!



Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése