Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz

Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz

Sziasztok!

Thriller. Egy bizarr thriller lesz a mai áldozatom. Nem is az első és nem is az utolsó olvasott kötetem a műfajból. Ám van itt valami egészen új fogás.



Szerző: Liz Nugent
Cím: Mindig is éjjel lesz
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Lettero Kiadó
Oldalszám:  400 oldal

A borítóból kiindulva egy sejtelmes és rideg hangvételű történetre számoltam. „Ha élne Hitchcock, ebből rendezne filmet” – szól a gondolat a címlapon és igaza van, egyetértek vele. Ez a történet egészen más, mint a megszokott. Lássuk, mit értek más alatt!

„1980. november 14.-én történt.”

Egyetlen negatív gondolatom kerekedett az élmény végére, mégpedig a magyar címválasztás. ’Lying in wait’ mondja, az eredeti. Nem érzem igazán történethez simulónak. Van egy mondás, miszerint „Türelem rózsát terem.” – Na de ezt nem adhatjuk címnek.

„Minden jól elő volt készítve.”

Felépítését tekintve három nagyobb részt és több fejezetet alkotott számunkra az Írónő. Különböző szempontokból ismerhetjük meg a cselekményt. Nekem nagyon tetszett, hogy végig olyan érzésem volt, mintha kívülről szemlélném az eseményeket, hiába voltam magam a szereplő (E/1.). Sokszor emiatt az apróság miatt, eddigi olvasásaim és más történeteim során nem tudtam kellőképpen felvenni és beleélni magam a történtekbe, de itt meg volt a kellő „szimbiózis”.

„Ez az otthonunk, és egy család vagyunk.”

Lássunk néhány gondolatot, melyek negatívnak tűnhetnek mégis igazi élményt biztosítottak az oldalak során! Rettenetesen dühített a manipuláció. Az igazságszolgáltatás hozzáállása egyenesen borzalmas volt. Andrew gyengesége. Édesanyja tenni akarása csírájában halt el. Mindezek olyan apróságok, mint a tornádó tölcsérében keringő, nem sokkal előtte felkapott törmelékek hada. Igazi kompozíció! Megvett!

„És belevésettem azt a nevet, hogy ’Marnie’.”

Mihez is tudnám hasonlítani?! Maradnék a vihar asszociációnál, mindegyiknek van egy központi része – egy szeme. Esetünkben a lezajlott gyilkosságot megelőzi Lydia múltja és leginkább a személyiségének torzulásai. 1980-as évektől indítunk, mikor megtörténik az ominózus esemény és innen kezdi fejtegetni az eseményszálakat. Számomra kicsit furcsa volt mennyire aprólékosan adagolta be a miérteket. Ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a következményekre.

„- Majd te lemosod a gyalázatot, amit én elkövettem!”

A végkifejletten - mikor összeállt a legeslegutolsó oldalon - csak pislogtam! Vártam, hogy jön a megszokott lezárás, ehelyett egy teljesen más befejezést produkált számunkra Liz. És IGEN! Ha Hitchcock lenne, tuti lecsapna rá.

„Az édesapád adott neked aznap két fontot, hogy jól érezd magad a moziban. Megköszönném, ha azt visszaadnád legalább.”

Hittem Karenben, de igazából elbukott. Erős, karakán, tettvágy égett benne, aztán mindez ködbe veszett. Megformálása aprólékos. Szerethető!

„Andrew soha nem értette meg, milyen erős  az anyai szeretet.”

Laurence, az örök határvonal. Aprólékosság őt is jellemzi, ugyanakkor olyan járulékos jellemzőkkel látta el Nugent, melyek már-már szimpatikussá tették számunkra. Magam is megkedveltem, de ő is elveszett. Hátteret tekintve, mesteri fogás volt a súlyprobléma kézbevétele.

„- Én leszek a gyerek anyja.”

Lydia, Lydia…. mit is mondhatnék róla?! Azt hiszem, a tenisz vagy a pingpong területén él az ’adogatás’ kifejezés. A gond csak az, hogy ő túl önző volt, hogy másért tegyen. Mindezt, ahogy papírra vetette lenyűgözött. Szerettem, hogy fel tudott dühíteni, idegesített. Utáltam, amiért nem lépte meg a szokásos befejezést – igazából szálka maradt a körmöm alatt. És ettől az apróságoktól lett újdonság!

„(….) képtelen lennék egyedül elboldogulni.”

Most letéve magam mellé a kötetet, egy gondolat jut eszembe: Véghezvitte! Megcsinálta! Megkapta mindazt, melyet mindig is akart!

Egy dolog viszont tehetetlenül kering, mégpedig:
 - Volt e szerepe a nagymama és az örökség kimenetelében?!

„Odakint sötét van. És még mindig hallom a sírását.”

Helen egy élelmes vagy éppen számító szereplővé kerekedett ki?! Meglepve minket. Hiszen mind tudjuk, honnan is kezdte valójában. A kulcs nála maradt, és már soha nem fogja használni!


Méltó a borítón szereplő „Best Thriller Select” címkére!

Nagyon tetszik, a Lettero Kiadó által készített borítók dombor hatása! Nagyon szeretem!

Gyertek és ismerkedjetek meg az írországi thrillerirodalom királynőjeként is emlegetett Liz Nugent világával! Csak ajánlani tudom, a műfaj kedvelőinek! Remélem lesz még lehetőségem az Írónőtől olvasni!



Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése