Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Fiona Barton: A gyermek

Fiona Barton: A gyermek

Sziasztok!

Az imént fejeztem be a kötetet, és azon gondolkodom, hol is kezdjem. Mihez is tudnám hasonlítani? Bizonyos magasságnál már ritkul a levegő, nehezebben lélegzünk nehezítve, ezáltal az előre jutásunkat. Fojtogató közeg lengi körbe az egész történetet. Lehet e egy történetnek több katarzisa? Igazából fogalmam sincs, próbálok visszaemlékezni iskolapadban töltött éveimre és irodalom órák népes számára, de nem ugrik be. Úgy gondolom, lehet. Azt is elmagyarázom a továbbiakban, miért is jutottam erre az álláspontra.


Szerző: Fiona Barton
Cím: A gyermek
Kiadás éve: 2017
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám:  351 oldal





A választott borítókat szemlélve, nem tudok választani melyik is tetszik jobban. Ha az eredetit veszem górcső alá a színvilága jobban megragad. A madár motívum, amely valószínűleg egy szárnyaló galamb nem véletlen, nagyon jó választás. A gyermeki lélekre tudnék asszociálni vele kapcsolatban, párosítva a fehér (tisztaság/érintetlenség) már-már ködös háttérrel. Nagyon tetszik! Ugyanakkor, megélve a történet sorait több tényezőt sugall a hazai borítónk is. Minden szereplő helyet kap, valamilyen formában a védőborítón. Rossz szokás vagy jó szokás, de Én mindig leveszem a kötetekről olvasásközben, lecsupaszítva” azokat. Így történt ez most is. Kezembe fogva így teljesen más hangulatot kap a könyv megjelenése. Olyan, mint egy napló….

„Csecsemő holttestet találtak

Az események sorozatát több szemszögből van lehetőségünk megélni, jellemzően E/3-as írásmódban elénk tárva. A fejezetek hossza változó, de számomra pozitív élményt nyújtott a jellemző időben egységes vonalvezetés, melyek idő múltával és némi csavarral fűszerezve keresztezték egymás útjait nemcsak térben.

„Más dolgokkal töltöm ki az életemet, hogy kitöröljem a rettenetet (….)”

Elég sok szereplőt mozgat a történet, de mégis három személyre koncentrál, illetve négyre. Azokat emelném ki, akik bennem nyomot hagytak. Volt egy pár nyomdafestéket nem tűrő gondolatom, olvasás közben, és akadt egynehány jesszus is az oldalakon haladva.

„(….) a címben szereplő kérdés (….) Azt jelentette, hogy ha az ember kérdezni kénytelen, akkor nincs birtokában a tényeknek.

Nem lennék újságíró! Képtelen lennék az emberek életében halászni, hátha akad valami horogra a zavarosban – szokták mondani. Nem egyszerű spoiler nélkül írni! Előre haladva egyre inkább körvonalazódott bennem a múlt. Egyre több kártyalap került megfordításra, mindig befolyásolva, ezáltal az előzőek jelentését és fontosságát.

„Tudod, hogy végül kénytelenek voltunk távozásra kérni?”

Kate szerepköre megosztó. Az elején érezhető a munkaorientációja, aztán valahol a történetfolyamában ez megváltozik. Ő maga is egy anya és most belegondolva le is zárta a szálát meg nem is és átlép egy határt, melyet elméletileg nem lenne neki szabad. Az anyai ösztöne felsőbbrendűbbé válik, mint a munkája iránti elkötelezettsége.

„Mindenki ugyanazt csinálta volna, nem igaz?”

Emma. Egy labilis, 42 éves, házas, gyermektelen nőt ismerhetünk meg. Kialakítottam magamban egy képet és helyeslően bólogattam egy darabig a libilitását illetően, ugyanakkor megkérdőjeleztem Jude szerepkörében tanúsított tetteit. A fejemet vertem a falba, valljuk be. Legszívesebben magam téptem volna le a ködöt a két szeméről. Aztán kaptam egy Jethro (NCIS) féle taslit….

„Vajon mit mondott (….) ?”

Katherine a maga 28 évével valódi, testszerte szorító spirált vont az olvasó köré. A történet nyomasztó. Ha lehetne, azt mondanám várandós mellőze a kézbevételét!

„- Elástam – feleltem.”

Nagyon szerettem, ahogy a szereplői jellemét és torzulásaikat kialakította és a folyamat következő részeként elénk tárta mindezt. Határokat feszeget, sőt! Láthatjuk egy anya – lánya kapcsolat teljes deformitását, de ok-okozat tökéletesen összefüg. Elkövetett vétkek – bűnösség –megbánás – elengedés.

„De be kell vonódni ahhoz, hogy az ember a teljes sztorit megismerje.”

Tetszett, ahogy a szálakat egymásba szőtte, komoly háttérmunkát sejtet a múltban. Ha figyelmetlenek vagyunk, az általa felállított félrevezető jelzéseken, bizony letérhetünk a megfelelő irányról. Ám mégis számomra a megragadott jelentőséggel bíró cselekedetek nyerték el azt a maximális elégedettséget, mellyel bezártam a kötetet.

„Ártatlan ember vagyok”

Tanulságos, eseménydús és szívbemarkoló!

Azt hiszem, meg kell ismerkednem Az özvegy című kötetével is! Megfogott és meg is tartott kezdő rajongói között!

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam!

Ajánlom, a műfaj kedvelőinek, az Írónő rajongótáborának kötelező irodalom!
Az övé a jól megérdemelt 6 csillag az ötből!



Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése