Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

A remény hajnala 2017

Anne L. Green: A remény hajnala 2017

Sziasztok!




Volt már pár posztom a könyvekről, de rólam egy sem. Ezen most változtatunk picit. Nem leszek hosszú Nyugalom! – lényegre törő leszek és értékelésbe illő! Vajon miért?!

Hogy is kerültem én a könyvek tengerére?! Van egy összetört árbocú hajóm, amelyet egy borzalmas vihar sorozat megtépázott. Csak sodródtam az árral, majd egyszer jött egy áramlat tele ígéretekkel és lehetőségekkel. A sötétség fogságában hánykódtam, majd lassacskán rám köszöntött A remény hajnala. Legtitkosabb reményeim közepette az Eltitkolt múlt-am sanyarú csapásokat mért rám. Viharos érzelmek hada lepte el a lelkem, melyek által újra  a múltamban találtam magam. A segítségemre siető két árbocos tengerjárónak szívességéért cserébe bepillantást engedtem az Elveszett jövő képeimbe. Szikra lobbant és a Törékeny vonzerő apránként rabul ejtett mindkettőnket. Az egyetlen társaságommal a tengeren, együtt fedeztük fel az Elvarratlan szálak sokaságát és törtük naphosszat a fejünket, hogy hogyan oldhatnánk meg közös erővel. Lassan haladtunk a felgöngyölítésükkel, míg nem egy nap, mikor a legkevésbé számítottunk rá. Egy a múltból már ismert, több áldozatot követelő áramlat, újra a víz felszínére bukkant magával rántva a hordalékát is és egy félelmekkel és ismeretlennel teli időszak köszöntött ránk újra A sötétség fogságában.
Ennyit rólam. ;-) Van egy sokkal jobb témám számotokra!


Szerző: Anne L. Green
Cím: A remény hajnala
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 410 oldal




Bővített változat, kinek mit jelent?! Esetünkben újabbnál újabb gondolatokkal és helyzetekkel ismerkedhettünk meg, a már ismert tényezők mellett. Megpróbálom spoiler mentesen elmesélni, én hogyan éltem meg ezt a 421 oldalt.

A borítónk Anne új arculatának híven egy szürke árnyalatú alapon nyugszik, de számomra a kedvenc, a rajta alkalmazott kék szín. Imádom ezt az árnyalatot, plusz pont a javára. Sajnos az új küllem ára, hogy a már meglévő 2015-s színes világát és képét már csak a veteránrajongók és szerencsés tulajdonosok élvezhetik, de a kék részben kárpótol a hiányért. A kötet Matt központúságára enged következtetni a férfi helyzete, vajon jól gondolom?



A kötet feltárását követően kedves sorokat kapunk Annetől, remélem rá adott válaszom a következő sorokban elér hozzá. Most én adok neked, remélem sikerül!

Mindkét regény esetében, egy csodálatos remény metaforával nyitunk. Tudjátok, hogy gyengém a találó idézet és a kötetből nem kevés került a gyűjteményembe. Hogy melyik a kedvenc? –Ezen még gondolkodnom kell! De talán:



Anne könyveinek van egy alaphangulata, amely a cselekmény előre mozdulásával - talán még egy diagrammon is ábrázolható lenne – egyre emelkedik, eléri a katarzis pillanatát, majd lassanként nyugalmi rezgést vesz fel. A zsepi készlet jó, ha kéznél van.

Az emberi kéztől mentes természetben, egy családi farmon találjuk magunkat. Tudjátok, meg van ennek a környezetnek a szépsége, választékos jelzők segítségével segít nekünk megismerni és elmerülni az itteni élet szépségeiben és alkalmanként adódó nehézségeiben. Mikor városon laktam, olyan jó érzés volt hazajönni. Teljesen más légkör, nyugalom sehol a zaj és a nyüzsgés. Egy igazi menedék mindenki számára a család és a biztonságot adó légkör, amely körbeveszi, ezt az egységet. A legtöbbünk életében eljön a pillanat, amikor valamilyen oknál fogva ki kell lépnünk a biztonsági zónánkból. Éreztétek már azt, hogy nem lehettek önmagatok valaki előtt, egyfajta színjátékot adtok elő? Lehet akarva vagy akaratlanul. Meddig vagytok képesek elmenni egy cél érdekében? Az Amyt ért csapás a szemünk előtt bontakozik ki, érezzük a közöttük lévő feszültséget és a pattanásig feszült indulatokat.

„Most is lesz, ahogy lesz, magamhoz híven fejjel megyek a falnak.”

Nagyon találó a Fagykirály és Jégkirálynő kettőse. Mit mond nektek ez a két szó? Milyen jellemre utalhat? Honnan vezetett idáig az életük, hogy ezt az elnevezést érdemelték ki? Hajlamosak az emberek az egyszerű felszín alapján ítélni. Na ne hurrogj, szinte biztos vagyok benne, hogy már legalább egyszer te is estél ebbe a hibába. De engem most az érdekelne leginkább, hogy hajlandó voltál e a felszín kapargatásán kívül több időt arra az egyénre fordítani? Vagy legyintettél és másutt próbálkoztál? A könnyebb utat választva és elképzelhető, hogy megfosztottad magad egy különleges kapcsolattól…

Van egy különleges idézet a 35. oldalon, erre én csak annyit üzennék: Arany János sorain keresztül „ Előtted a küzdés, előtted a pálya / Az erőtlen csügged, az erős meg állja./ És tudod: az erő micsoda? – Akarat, / Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”

Hm, mikor olvasok egy könyvet, elgondolkodom mi vezethette arra az íróját, hogy megossza velünk. Mit szeretne igazán közölni velünk?! Milyen üzenetet rejtett el  és várja, mi megtaláljuk e? Többször tapasztaltam, hogy egy külső szemlélő képes olyan tényeket is észrevenni, amely nekünk eddig nem tűnt fel vagy csak nem akartuk észrevenni. Így van ez Matt és Amy életében is. Igazából kell egy külső erő, hogy kibillentsen minket a megszokott biztonságosnak vélt mederből. De legtöbb esetben mindez a szemünk láttára, ám mégis észrevétlenül történik. Hogy is van ez látom, de mégsem?

„Észre sem vettem, hogy alattomos módon beszivárgott a magasra emelt falaim mögé.”

Emlékeztek Matt az első hónapokat, hogyan élte meg? Nem?! –Nem véletlen! Küzdhetünk az érzéseink ellen, de az ott van a lényünk centrumában és várja, hogy teret kapjon. A féltékenység egy zöld szemű kis szörnyeteg, mit tud tenni egy vérbeli úriemberrel?

„Ha szeretünk valakit, nem várhatjuk el, hogy a terheinket ő is a hátán cipelje.”

Nagyon szeretem, ahogy Anne az érzelmeiket, mint rózsabimbót bontogatja. És építi a jellemüket, mindezt a szemünk előtt. Mikor használjuk azt a kifejezést, hogy falat épít maga köré? Érdekes, mennyire félünk a magánytól. Ti nem?! Kis korom óta egyebet sem hallok, suli – munka – család – gyerek… és szőhetném tovább. De azt senki sem fejtegeti, mi van akkor, ha valamelyik kimarad a sorból?! Akár szánt szándékkal, akár véletlenül.

„Elhatároztam, hogy megtalálom az összetört szíve minden egyes darabkáját, aztán újra összerakom.”

Sose engedjük el a reményt, hogy valaki hajlandó eszközt ragadni és piszkos, izzadságos munkával falakat bontani! Különleges útnak lehetünk tanúi, Lauri és Matt kapcsolat sose volt az az igazi testvéri, valami mindig hiányzott. Most évekkel később övék a lehetőség a változtatásra, élnek a lehetőséggel szerintetek?

„Remény, bizalom nélkül valóban nincs élet. Hinni kell a jóban, a jövőnkben, egymásban, de legfőképpen önmagunkban”

Kedvenc összetevőm Anne tollából a féltékenység és a dráma. Érdekes számomra az ösztönök szerepe. Láthatjuk Matt küzdelmét, saját szükségletei ellen. (Rossz az aki, rosszra gondol. ;-) ) A kísértés, a terhek lerázására mesteri fokokra hág. A kötet élettel teli, mozgalmas és néhol két marokkal szorongatja a lelkem. Mikor már te is kirakóznál a szíve darabkáival, leráznád vele együtt terheket vagy elmenekülnél – ez kell nekünk! Az érzések, amelyeket egy jól megírt történetben keresek!

„A testem összeforrt, a szívem sebe viszont sosem gyógyul be.”

Örülök, hogy kapunk egy picit Laurie-ból is. Bár többet csöpögtetett volna! Lássuk be, volt szerepe a –tól z- ig úton. Szívesen láttam volna egy képet arról, hova jutott.

„Egy nagy bölcs ember egyszer azt mondta,
nem mi választjuk a szerelmet, hanem az választ minket. (Brenda Joyce)”

Cat és Alex felbukkanása, olyan nosztalgikus hangulatot váltott ki bennem. Bevallom az egész történet, hiszen innen indultunk és nézzétek hova jutottunk! Két év és most búcsút kell vennünk, szinte mindegyikőjüktől. Az Elvarratlan szálakban, remélem még kapunk belőlük egy picit. Nehéz dolog ez! Furcsa ezt kimondani, ugyan nem az első pillanattól, de itt vagyok, mint rajongó. Mikor én rátaláltam, már a jelen kötet első kiadása és A sötétség fogságában is megjelent.

Veterán lennék?!

Matt emlékei és epilógusa tökéletes pont, azon a bizonyos „i” betűn. Pontosan ezek által az apróságok által, mint tortán a tortadara lett teljes a kép!

„Ahogy a tenger mossa a homokos partot,
úgy mossa a szerelem az akaratot”

Szeretem a szereplőid vehemenciáját, impulzivitásukat és szerethetőségüket. A történeteidbe belecsempészel minket is. Élettel teliek – van az a pillanat: mikor mosolygó ember mosolyra fakaszt, talán ez írja le legjobban. Ritka az a tisztelet, ahogy a szavakkal és helyzetekkel bánsz. A szenvedélyes jeleneteid kifinomultak és igényesek. Varázslatos a szókincsed. De ami a kedvencek kedvence az idézetek. Majd egyszer áruld el nekünk, hogy az idézeteket az írás után választod, vagy közben gyűjtögeted vagy idézethez születik a mozzanat. Céljuk és mondandójuk van a szereplőidnek. Történeteid különleges üzenetet hordoznak. A könyveid „Annesek”.

„Előttünk áll a jövő, titokzatos álmokat szövő.
Hozz nekünk újat! - Sokat! Tárd ki szárnyaidat!”



„Számomra a család lett az egyetlen horgony, amely megtartott a hullámzó tengeren.”




Köszönöm Anne, hogy olvashattam!


Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése