Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

Sziasztok!




Mint korábban ígértem, visszatértem!

Vannak írók, akik alkotásait bizonyos életszakaszok, pillanatnyi érzelmi állapotok megjelenésekor szeretjük elővenni. Ha kimerülök és biztos szórakozásra és kikapcsolódásra van szükségem vagy egy kis érzelmi bombára vágyom, Anne L.Green a hazai választásom.

Szeretek időt szánni az olvasásokra, van amikor egy-két nap alatt pörögnek az oldalak és vannak az éjszakába nyúló „Le kellene már feküdni!” típusú kötetek. Az utóbbiak mellékhatása: a karikás szem és a nappali tompaság, de sokszor megéri. Vannak fejezetek, melyeket muszáj egyhuzamban olvasni, nem lehet szünetet tartani. Ugye ismerős?

Nem volt ez másképp legutóbb sem…
Újra és újra visszatérek: szoktam mondani, mint a bumeráng. Pár hónappal ezelőtt, megjelent Anne L. Green legújabb regénye Törékeny vonzerő címmel. Természetesen én is ott voltam, csak alkalom vagy megfelelő pillanat nem adódott. Kimerített és próbára tett a vizsgaidőszak, eltűnt a mosoly az arcomról.
 – Valamit tenni kell!- gondoltam.
Polcomra sandítottam, gyógymódot keresve. Láss csodát, mi lapult ott!?


Szerző: Anne L. Green
Cím: Törékeny vonzerő
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 528 oldal

Anne kötetei új köntöst és arculatot kaptak. Jellemzően pillanat felvételt egy vagy két személyről. Bevallom nekem a színes, mozgalmas hátterű (első két kötet) borítója csábítóbb volt. A kötetet Anne Zsócinak ajánlja: már többször emlegettük, hogy újra és újra megjelennek a gyermekszereplők a történeteiben megmosolyogtatva minket szösszeneteikkel. Nekem sokszor a Kicsilány jut eszembe ilyenkor, igazi múzsa. - Talán ezért a göndör hajú hölgy a borítón?
Tetszik és sokat mondó gesztus!
Formailag, a már védjegyeként számon tartott idézetek és egyedi címek adottak. Számomra sokat jelent, hogy mindkét fél szemszögéből megismerhetjük a történet alakulását. Ritka a férfi szemszögből íródott alkotás, talán ezért szeretjük annyira. Valljuk be, jó bepillantani abba a keszekusza számukra egyértelmű gondolatokba!
„Minden hajnal: remény. Minden alkony: a remény elillanása. S minden éjszaka: az álmaink tengere.”
Első oldal, első mondat Rettegek! Mi lesz még itt?! Már ha rögtön a lényegre tapint és valósat szól! Ez kérem a remény hajnala! Az ilyen pillanatokért veszlek kezembe! – gondoltam.
Sokszor nyaggattuk Annet, hogy a katonaság fonalát mutassa be nekünk. Imáink meghallgattatásra találtak. Adott Adam Avens, korán árvává vált Amy bátyja, aki egy tenesseei farmon visszavonultan távkapcsolatban él húga legjobb barátnőjével, Cattel. Kapcsolatuk csipkelődésből csapott komolyabb érzelmekbe. Az ellentétek vonzzák egymást. A torta mégsem volt kerek. Cat munkáját, szabadságát és kapcsolatát is szerette volna, de tudjuk ezekért áldozatokat kell hozni. Valamit valamiért alapon. Adam inkább vágyott a nyugodt texasi farmerek életére, szinte minden adott volt a családalapításhoz és közös jövő megkezdéséhez. Ám az élet szereti a fordulatokat.
„Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült. (Nagy Bandó András)”
Chloé Stanton, a katona családban nevelkedett, szigorú erkölcsi normáknak eleget téve pszichológusként praktizál, mígnem az addigi élete fenekestül felfordul. A bizalom elvesztése az élet szinte minden területén komoly problémákat vált ki. Elveszíthetjük embertársunkba vetett bizalmunkat, de mikor a magunkba vetett hitünk zúzzák porrá, visszafordíthatatlan károkat okoz. Képesek vagyunk e a nulláról újra építeni magunkat? Tökéletesek és ugyanolyanok, mint előtte már soha nem leszünk. De vajon akarunk e ugyanazok az emberek lenni? A válasz valószínűleg „nem”. Mert a hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet, és az előbbre jutás érdekében fontos, hogy tanuljunk belőle. Chloé bizalmatlan, hitét vesztett, keserű élményekkel a háta mögött keresi az útját, mignem hajszál híján balesetbe torkollik a hajsza.
„A fájdalomból csak egy kiút van: ha teszem, amit tennem kell.”
Pánik betegség: ismered e a pillanatot és az érzést, mikor a tüdődből kifut az összes levegő, a mellkasod összeszorul, a torkodban görcs szorítja a hangszalagod és futhatnékod támad? Bárhova csak el onnan?! Egy olyan helyre, ahol nincsenek kutató tekintetek, sajnálat a szemük tükrében vagy éppen undor….
Okkal futsz bele abba, aki az utad állja.”
Tanúi lehetünk a szereplők jellemének virágbimbóként történő kinyílásának, leginkább Chloé fejlődését érzem dominánsnak. Feltehetőleg a mélyebb sérelmek miatt szembetűnő a változása. A családdal való találkozáskor mutatott félelme, szerintem mindegyikünkben megjelenik adott helyzetben.
Nem igazán tudom Catet negatív szereplőként definiálni, hiszen szerettük előzőleg és most is a maga szélvész – városi módján. Bevallom kicsit meglepődtem, hogy kiírásra került, de egyet értek Annevel ezt meg kellett lépni, mert Adam mellé Chloé egyszerűsége és nyugalma kellett. Így lett igazi.
Örülök, hogy élt a visszatérő szereplők lehetőségével. Bepillantást nyerve, ezáltal a jelenükbe és jövőjükbe.
„A puzzle utolsó darabja”
Mozgalmas, fordulatos és izgalmakban bővelkedő regényt volt szerencsém olvasni. Folytatásra biztatom továbbra is a mi Annenk.
 A könyveid utolsó oldalaival egyszer ki fogsz végezni! ;-)
Valami mégiscsak hiányzott. Bevallom az utolsó oldalakhoz közelítve vártam az Annes megszokott szívfacsaró csavart – szinte felvérteztem magam mozgósítva a tartalékokat, de most valami mást kaptunk. Úgy gondolom ezt is ki kellett próbálnunk. Néha kell egy romantikus történet.
„Naivan hangozhat, de szerettem volna, ha kizárólag miattam marad, és nem a kényszer miatt,……”
Ajánlom a már meglévő rajongóknak és mindazoknak akik figyelmét csak most keltette fel!
„– Ne menjünk ebbe bele. Tudom, hogy nektek, nőknek úgyis mindig igazatok van. Mindenre megvan a megfelelő érvetek, magyarázatotok.”
Egyik fél családon belüli erőszak következményeivel - másik fél a gyász okozta nehézségekkel küzd. Egy látszólag lezáratlan kapcsolaton képesek vagyunk e a magunk érdekében továbblépni és elölről kezdeni? Meg tudunk e nyílni az új lehetőség előtt? Képesek vagyunk e bízni a másikban? Hogy segíthet egymáson két problémákkal és súlyos lelki sebekkel küzdő egyén?
„Na, de ez nem egy búcsú, mert még találkozunk…”


Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése