Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Noah Hawley: Zuhanás előtt

Noah Hawley: Zuhanás előtt

Sziasztok!

Ma egy kicsit más vizekre evezünk. Nem állnak tőlem távol a hátborzongató thriller témájú, különféle erőszakokat feldolgozó történetek sem. De ők azok a történetek, amelyekre rá kell hangolódnom. Volt, hogy felbosszantott vagy megnevettetett vagy megrázott egy – egy példánya.
Választásom egy külföldön nagy sikernek örvendő remekműre esett. Remekmű? – tudhatom e ezt olvasás nélkül?! Esélytelen! Kihívás adott!




Szerző: Noah Hawley
Cím: Zuhanás előtt
Kiadás éve: 2016
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Műfaj: katasztrófa regény
Felvezetésként az indulás pillanatait, a gazdagság előnyeit vetíti elénk a szerző. Majd megjelenik a képbe nem illő hányattatott sorsú szereplő. De kit sorolunk az említett réteghez: anyagi javai miatt inkább, a társadalmi hovatartozás alapján vagy lelki világa - szerzett sebei alapján?!
A társadalmi elismerés nem garancia semmire. A becsapódás pillanatáról későbbiekben visszatérő emlékek képében kapunk foszlányokat. Apránként tárulnak fel az olvasó szemei előtt. Érezhető a családon belüli koherencia instabilitása, tökéletesen adja vissza Noah a mozdulataik által.
A családnak szüksége van közös pillanatokra, emlékekre. A mai világban mennyi időnk és energiánk jut a másik félre, a gyermekünkre? Hiányára és elmulasztására való ráébredés fájdalmas, megváltoztathatatlan.
„A kis David megmoccan a Maggie mögötti ülésen, az ajka lefittyed. Maggie megigazítja rajta a takarót, és megcsókolja a homlokát. Mindig olyan nyugtalannak látszik alvás közben, gondolja.”
A történet felépítése kézenfekvő és a lehető legjobb választás. Az idővonala letisztult és átgondolt. Azt hiszem jelen témánál erre van szükségünk, hogy élvezni tudjuk. Szinte főszerepet kap minden megjelenített szereplő, apránként hozzáadva a saját részét, hozott jellemét és életét a végkifejletthez. Az elején kicsit értetlenül pislogtam mi is a szándéka  a tagolás ezen módjával, de a végére világossá vált. Igaza van! Jó választás!
„16 perc”
Gyermekként divat volt nálunk a puzzle. Több ezer féle és különböző nehézségű, állt rendelkezésünkre de Anyáék kitapasztalták, hogy a túl sok darabból állóhoz én már türelmetlen voltam. Bevallom az alkotást egy kirakóhoz tudnám leghitelesebben hasonlítani. Hiszen ha nincs minden darabka a helyén, nincs meg az összkép.
Első és központi puzzle darabnak Scott Burroughs személyét érzem. Visszahúzódó, magába forduló jellemét lelki sebeit a festményei által képes leginkább szemünk elé tárni. Nagyon tetszett a festmények szerepe és kapott helyük. Bár láthattam volna a szoba falát…
„– Ő a Superman? kérdezte Scott.
– Tessék? Nem, dehogy. Csak egy férfi.”
Egyik esemény követi a másikat, feltárást nyer a múltja hatása a mindennapjaira. Meglepő mekkora hatással és befolyással bír ha a gyermek egy példaképet talál magának. Sokunk előtt lebeg kép valakiről, mikor célokat tűz maga elé.
„De a fejében nem volt ott a csónak. Sem az áramlás. Sem a cápák. Nem volt más, csak az akarat.”
Magával ragad a cselekmény. Magam is szüntelen kutattam, mi vagy ki okozhatta a szerencsétlenséget. A kis David ragaszkodása egy ismeretlenhez, a bizalom megléte meglepő. Az állandó kettősség érzését olyan mesterien szövi a történet szálai közé, hogy ott lüktet bennünk olvasókban is.
Véletlen lenne a túlélésük? Talán okkal történt minden. A részletekben hozzáadódó kirakós darabkák, előre haladva már feldereng az összkép. De készen állunk e a tényekkel való szembesülésre?
Újra csak a festményekhez kanyarodnék vissza. Különös tehetséggel írta le, hogy számunkra is látható legyen mindaz amit szándékában állt közölni velünk. Egy újabb központi apróság, mely rányomta bélyegét egy egész életre.
A legmegrázóbb pillanat számomra a gép testébe való látvány aprólékos leírása volt. Görcs állt a gyomromba és összeszorult a torkom – és itt a lényeg, amelyet egy jó könyvtől elvárok! Képes legyen hatással lenni rám, adjon és vegyen el. Törjön össze, de utána rakjon is össze! Kell a továbblépéshez, hogy elégedetten zárhassam be a szerző alkotását.
Adott egy tragédia, egy csoda és rengeted vérengző hiéna!
Mennyi igazság alapja lehet ennek a történetnek? – Belegondolva? – Túl sok!
Sehol az empátia – sehol az együttérzés …..semmi …. a legcsekélyebb nyoma sincs!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek az ember kialakult jellemében búvárkodni és válaszokat keresni!
„– Az embereknek joguk van, hogy tudják… – mondja Bill. – David Bateman egy nagy ember volt. Egy óriás. Megérdemeljük az igazságot.”
Valóban? Kérdezem én: mi közöm más életéhez, döntéseihez vagy sorsához? Pénz beszél kutya ugat!
Ő egy túlélő. Ideje, hogy úgy is kezdjen cselekedni. „

Bitten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése