Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

Sziasztok!

Egyik éjszaka a tengerparton bóklásztam és igazi gyöngyszemre bukkantam!

A külföldi szórakoztató irodalom népes alkotó létszámmal rendelkezik. Szerencsés vagyok, mert kisiskolás korom óta az angol a főnyelvem volt – mostanában jól jön. Az idősebb korosztályt képviselő írónő történeteinek egyedisége: minden alkalommal, egy az emberekben félelmet és tanácstalanságot kiváltó - főhőseink személyiségében - egyedi nem minndennapi problémát dolgoz fel. Igazából nem is tudtam mire számítsak. Vajon mennyire lesz élethű?

Catherine Anderson munkássága a General Press Kiadónak hála, elért kicsiny hazánk, mára népes rajongótáborához. Mit is szeretünk benne? – Szeretjük a humorát, az egyszerűségét, a megfontoltságát, a szereplők fejlődőképességét, az érzelmeik megnyilvánulását. A tiszteletet, amellyel közelebb hozza hozzánk, bepillantást engedve, egy – egy trauma következményeinek az életükre gyakorolt hatásáról. A változás és az alkalmazkodás, úgy gondolom sokunk számára problémát okoz, de miként zajlik le ez a folyamat, ha adott egy maradandó tényező, amelyen talán képtelenek vagyunk változtatni?!

Szeretem a kiadó gondozásában megjelenő kötetek borítóképeit. Színesek, mozgalmasak és utalásokkal teliek. Nézzük csak meg!


Szerző: Catherine Anderson
Cím: Szélbe írt sorok
Kiadás éve: 2016
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalszám: 348 oldal


Amanda Banning és lánya új életet kényszerülnek kezdeni egy számukra idegen és ismeretlen közegben. Az édesanya magányos, de tudja kislánya érdekében muszáj biztos lábakon állnia. Mi történik mikor senki sem lát, mikor szabadon átadhatjuk magunkat a kétségbeesésnek és tanácstalanságnak? Hogyan tehetjük könnyebbé a továbblépést vagy egyáltalán hogyan segítsük magunkat hozzá közelebb?

„A nyomasztó éjszakai csend tudatosította Amandában, mennyire egyedül van a világban.”

Nap mint nap tapasztaljuk saját bőrünkön, a ránk háruló felelősség súlyát, hiszen nem teheted mindig azt amit éppen szükségesnek éreznél! Így van ezzel ő is! Mit tesztek ha öröm ér, ha valaki felbosszant vagy csak jó lenne a kutató tekintetek elől elbújni? Nem hiszem, hogy takarótok alá bújva, lenne lehetőségetek megoldani a felmerült problémát. Amanda egy írásos formát választott, vajon beválik neki?

„Azt írhatott, amit csak akart, legyen az bármekkora butaság vagy komoly dolog.”

Mystic Creek egy falusi hangulatú közösség, mindennapos az információ áramlás, hiába élnek a farmerek egymástól több hektárnyi területre. Ha idegen érkezik, arról rövid időn belül mindenki tudomást szerez és számtalan megválaszolásra váró kérdés merül fel bennük. Valóban elbújhatunk a „semmi közepén”? Utolérhetetlenné tesz az elszigeteltség?

Chloénak egy cserfes, fecsegő hatévesnek kellene lennie, tele kérdésekkel és kíváncsisággal. De ő csendes, rémálmok üldözik és visszahúzódó. Mi történhetett a kislánnyal, amely kizökkentette a korának megfelelő vonásokból? Sokszor csal mosolyt az arcunkra ártatlanságával, úgy szeretem a gyermekszereplőket! Olyan különleges fűszerei egy cselekménynek. Catherine különleges képességgel nyúl a szereplőihez, formálja őket a szemünk láttára. Láthatjuk, ahogy a Kiscsillag tovább lép, kitör az őt fogva tartó trauma ketrecéből. Szeretem, ahogy hat rám, szinte együtt gondolkodunk és haladunk az események árjával. Minden történetét egyedi légkör lengi körül.

„– Ha elszaladsz, fuss hozzám! Vagy legalább szólj, hogy én is veled tarthassak.”

Jeb Sterling marhalegelőjén, számára szemétnek minősített papírcetliket szedeget – Mit mond ez nektek? Ahogy olvasom érzem a szellő, a fű és széna illatát és nem utolsó sorban a marhatrágyáét is :D Hallom a hangukat – Látjátok!? Én ezt keresem a könyvekben, nekem fontos, hogy idegenvezetőként mutasson tárt karokkal körbe, leírva mit szeretne és mit kellene hogy lássunk. Ugyan csak képzeletben, de mégis részese lehetek az életüknek.

„Bárcsak találnék egy olyan kedves és csodálatos férfit, mint akiről az egyik romantikus történetben olvastam, amit imádok. Valakit, aki csodálatos apja lenne a kislányomnak, és aki mellett mindketten biztonságban lennénk.”

Szükségünk van társra és biztonságra. A remény életben tartásához néha kockáztatnunk kell. Bizalmatlanságunk elhatárol minket a környezetünktől, megfosztva számtalan élmény lehetőségétől és egy normális élet kialakításának esélyétől. Együtt küzdünk Amandával és Chloéval! Tanúi lehetünk a kérdések nélküli családi összefogás, újabb gyönyörűen megírt színes jelzőkkel tűzdelt sorainak. Szeretem a választékosságát és igazán hálásak lehetünk a fordítóknak, hogy biztosítják számunkra mindezt.

„– Szükségem van Jebre. Meg kell találnom.”

Külön polcot tartok fent a családi sorozatoknak. Adott az első kötet és mikor elérjük az utolsó részt, egy teljes kép tárul elénk az útról, amit közösen megtettünk. Jelen kötetünk a bizonyos első. Tudjátok olyan ez, mint mikor kihozzák a tortát – még nincs felvágva, de neked muszáj, hogy mutató ujjad a díszítő habba mártsd és megkóstold. Merd megtenni, gyűjts saját élményeket!

„Hagyománnyá vált, hogy néha rózsaszín papíron üzengetnek egymásnak, és Amanda remélte, hogy életük végéig kitart.”


Nemes egyszerűség.  Lelket tápláló finom érzékiség.  Magával ragadó pillanatok. Olyan kifinomultsággal és alapossággal ír a problémákról…..

Ajánlom minden család központú regény kedvelőjének! Mindazoknak akik, kikapcsolódásra és tiszta városi nyüzsgéstől mentes légkörre vágynak!

Köszönöm, hogy olvashattam!

Bitten



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése