Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

P. C. Harris: Újrajátszás

P. C. Harris: Újrajátszás

Sziasztok!


Molyságom hajnalát követően, megismerkedtem a hazai kortáras alkotók néhány gyermekével. Egy Árnyoldalra akadtam. Akkor sok lehetőséget láttam benne, mely molyravésésre is került. Aztán az Írónő úgy határozott egy Újrajátszással bizonyítani szeretne. Megadtam neki a lehetőséget!


Szerző: P. C. Harris
Cím: Újrajátszás
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám:  368 oldal






„Nélküled nem megy, mert Veled még lesz egy út. /Children of Distance/”

Örültem, mikor híre futott a köreinkben, hogy bizony egy jellemzően külföldi sportág kiemelésével szeretne minket olvasókat rabul ejteni! Nagyon kíváncsi lettem! Lássuk be, rengeteg lehetőség rejlik magában a sport témában, megkoronázva mindent egy romantikus háttérrel. Némileg tudtam mire is számolhatok. Gondoltam én kis naív……

„Sebesen száguldok a kapu felé (….)”

Óriási hurrá imádom a borítót: színes, emberi…. végre! Bár, be kell valljam, Lin leírásai alapján az az erőteljes rúzs bizony nem vág oda. Na de ettől eltekintek.

„Erre felé csak Lin vagyok (….)”

Az elején megtorpantam, pörgettem vissza emlékeim: „Én bizony magam korosztályú szereplőkre emlékeztem. Hiba! Nem olvastam el előtte ismétlésként a fülszöveget. Rójuk éhező kíváncsiságom számlájára, mely válaszokért kiáltott.

„Még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az emberek milyen keserűek és szívtelenek tudnak lenni azzal, aki egy kicsit is kilóg a sorból.”

Az első oldalak picit összetörtek és megszorongattak. Aztán, egy mozgalmas, lehetőségekkel teli közegbe csöppenünk a komoly felvezetést követően. Nagyon tetszett a megoldás, hogy fejezeteken belül is élt a szemszögek váltásával.

„Vajon nekem ki segít majd megtalálni az én elveszett darabkáimat és kirakni a puzzle-t?”

Ismerve az „Öcs” központi szerepét, kicsit szúrja a szemem, hogy a neki történő ajánlás picit talán méltatlan helyet kapott.

„Hűséges kutyám az ágy végében bámulja a b@rom gazdáját, közben egy-egy nyüszítő ugatással kapom tőle az agymosást.”

Az Árnyoldal. Kicsit suta volt, kicsit szárnypróbálgatás, de hibáival szeretjük. Újra kellene olvasnom.

„Senkit nem engedek magamhoz túl közel, félek az érzéstől, hogy újra magamra hagynak. /P. C. Harris: Árnyoldal/”

Most. Teljesen uralma alatt tartotta a szálakat, P. C. Harris irányított. Magáénak érezte és szabadon szárnyalt a lapok között. És egy hatalmas „Igen!”. Megcsinálta! Kerek egész, érzelmes, kellően drámai és imádnivaló! Tudtam, hogy ott rejlik! Bontogassuk tovább ezeket a szárnytollakat, ígéretes!

„- Egy okos ember azt mondta, hogy múltunk döntései a jelenünk építőkövei.”

A hoki, mint minden csapat sport egységet kíván. Nagyon tetszett, ahogy laikusok számára néhány apróságra rávilágított. Egy kis időt még szívesen töltöttem volna a jégen..

„De ki tudja, hogy mi a normális?”

A szereplők. Hm.  A jellemek, mint szélforgó színes lapátjai vonultak sorra fel. Jól laktam, köszönöm! De egy Mark – Tiff párost vagy egy Jaxet még szívesen olvasnék. Tetszik nekem ez a felállás!

„Úgy érzem, egyre jobban haladok előre az új életemben.”

Mel hátterében helyet foglaló súlyos tényező megközelítése és igába hajtása, tapasztalatból mondom, helytálló.  Örülök, hogy nem nagyolta el, hanem rászánta a perceket.

„A kivétel erősíti a szabályt vagy…..”

Nevettem velük, vagy éppen rajtuk. Összeszorult a mellkasom olykor. Sikerült visszaadnia az érzelmeket a szavak által és kordában tartania, hogy céljukat elérjék. Jó érzés a fejlődést látni/tapasztalni. Övének érzem ezt a világot, otthonosan mozog benne. Ezért is jó, mikor nincsenek korlátok, hanem magából merít. Összhang!

„Hiányzik neki egy társ, akinek kiönthetné azt a sok fájdalmas érzést a lelkéből, ami az évek során összegyűlt benne.”

Zac és Mel párosáról és külön- külön megismert jelleméről több gondolat cikázik jelenleg a fejembe, de úgy gondolom, bármit mondanék spoiler lenne. A könyv bezárását követően egy letisztult kép lebeg a szemem előtt, a kapott gomolyag szálai helyükre kerültek. Kerek egész lett, töröm a fejem, mert egy epilógus lehet, hogy. de, nem. A fel nem tett miértre a válasz egyszerű: „Mert így lehetősége van esetleges folytatásra Azt hiszem. Ugyanakkor a kíváncsiságom határtalan, hogyan is egyeztetik össze a kirakós lehetséges további részeit. Ezt bogozzátok ki!

„Az árnyék olyan, mint a sorsunk.”

Örülök, hogy volt mondanivalója számunkra. Meghallgattam és elnyerte tetszésem! Ide veled folytatás! Lesz? – adja magát a kérdés.


Romantikával megmelengetett, drámával felrázott, erotikával kielégített = Kerek egész! Ehhez adódik gratis-ként a hoki! Olyan ez, mint a csoki – vésztartalék. Akkor jön, mikor a legnagyobb szükséged van rá.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Ajánlom a sportrajongó, romantikus lelkű, mondanivalóra éhező molyocskáknak!



Bitten


„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” (Szilágyi Domokos)

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden idelátogatónak!


Maya Banks KGI 4.

VendégBlogger
Maya Banks KGI 4.

Sziasztok!


Itt vagyok újra, Maya Banks KGI sorozatának 4. részéről hozok egy kis véleményezést. A magyar megjelenés előtt tartottam egy kis eredeti angol nyelvű újraolvasást, hogy még frissebbek legyenek az emlékeim. 

Maya Banks sorozatában a katonai múlttal vagy jelennel rendelkező Kelly fivérek állnak a középpontban. A Whispers in the Dark-ban a korábbi részekben nem túl sokat szereplő Nathan-t ismerhetjük meg jobban.

Borító:
Elhatároztam, hogy a sorozat részeit angol nyelven is beszerzem, így a képen már a saját példányom látható. Az eredeti amerikai kiadások az ún. mass market változatban jelentek meg, ezek a könyvek kisebb méretűek az átlagosnál. A borítóképet most is nagyon szeretem, illik Nathan történetéhez, na meg nekem alapból is bejönnek a katonai stílusú képek. :)




Szerző: Maya Banks
Cím: Whispers in the Dark
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Berkley
Oldalszám: 352 oldal

A Whispers in the Dark-ban van egy olyan fordulat- ami tulajdonképpen átszövi az egész részt, a fő cselekményt – , amely szerintem megosztó lesz majd a magyar megjelenéskor is, és amit először én is kétségekkel fogadtam, hogy vajon mennyire fog jót tenni a sorozat eddigi felépítésének, hitelességének. Spoiler nélkül nehéz róla beszélni, így nem is akarom lelőni a poént. Jöjjön inkább egy kis összefoglaló magáról a részről.

*** TÖRTÉNET BEVEZETÉSE ***

A könyv középpontjában ezúttal Nathan áll, a Kelly tesók ikerpárjának egyik tagja. Nathan a legutóbbi afganisztáni küldetés során fogságba esett. Már hónapok óta ott van, és kezdi elveszíteni a reményt. Mígnem egyszer csak megjelenik
Ő
Shea a könyv női főszereplője, nagyon fontos szerepet tölt be a történetben. A lány véletlenszerűen rátalál Nathan-re, bár talán mégsem véletlenül, egyszerűen megérzi, hogy a másiknak szüksége van rá.

Nathan azt hiszi, megőrült, mikor először hallja a titokzatos jótevő hangját, aki az ő angyala lesz. Később már mindig várja, hogy a lány újra ’megjelenjen’, aki az ő egyetlen támasza lesz, aki erőt ad neki ahhoz, hogy újra harcoljon, és reményt, hogy visszatérhessen a családjához. És bár nem látják, de érzik egymást.

Eközben a család égre-földre keresi az eltűnt Nathant, de egyszerűen nem találnak semmi nyomot, ami elvezethetne hozzá. Mígnem egyszer csak váratlan segítséget kapnak egy névtelen jótevőtől…

Miután a KGI csapat végre megtalálja és megmenekíti Nathan-t, Shea egyszer csak eltűnik.        A lánynak is megvannak a maga titkai, ami miatt menekülni kényszerül az üldözői elől, és bár nem akarja Nathan-t belekeverni az ügyeibe, de fél évvel később számára is elfogy a remény, ezért felveszi újra a sráccal a kapcsolatot… 

***
Ez hiába egy akciódús és krimiszállal szőtt történet, akkor is egyértelműen nőknek íródott, mert tele van közben érzelmekkel. Egy kicsit már talán giccses is, de én akkor is szeretem és kilóra megvett magának a sorozat.

Nathan és Shea is belopták magukat a szívembe. Mikor először találkoztak személyesen, szemtől-szemben hőseink, jaj, a szívem. <3 Kialakult köztük egy olyan érzelmileg mély kapocs, ami általában két ember között sokkal hosszabb idő alatt szokott (vagy még akkor sem). Hiába nem találkoztak korábban, ők már ISMERTÉK egymást, így, csupa nagybetűvel.

A történetben felbukkannak ismét a külsős KGI tagok, valamint ha távolról is, de megismerhetjük Shea nővérét, Grace-t, aki ha nem is szerepel sokat, mégis szerves része lesz egy bizonyos történésben, és annyit elárulhatok, hogy miatta is érdemes lesz figyelni a következő részt.

Összvéleményem
Pozitívumok: az írónő nagyszerűen vegyíti az izgalmat a szívmelengető pillanatokkal, a két főhős pedig ismét nagyon szerethető.
Negatívumok: az első oldalakon meglepődtem azon a bizonyos említett fordulaton, és akkor még voltak kétségeim ezzel kapcsolatban, egy idő után viszont már annyira belefeledkeztem a történetbe, hogy az írónőnek sikerült velem elfeledtetnie a megdöbbenésemet, így tulajdonképpen nem tudok negatívumot mondani. :)

Kedvenc idézetek:
„If normal means I’m not with you, then I never want to be that man.”
„Ha a normális azt jelenti, hogy nem lehetek Veled, akkor soha nem akarok az az ember lenni.” /szabad fordítás/

„I’ll protect you with my life because you are my life.”
„Az életem árán is megvédelek, hiszen Te vagy az életem.” /szabad fordítás/

„You’ve been mine since the day you answered me in my darkest hour.”
„Az enyém vagy a nap óta, mikor életem mélypontján megszólítottál.” /szabad fordítás/

„She belongs to you so now she belongs to us.”
Ő hozzád tartozik, tehát most már hozzánk is.” /szabad fordítás/

Értékelés: 5/5

Köszönöm, Bitten, hogy itt lehettem! :) Legközelebb a folytatással jövök, ami szintén izgalmasnak ígérkezik, hiszen van egy olyan befejezetlen szál a Whispers in the Dark-ban, amire a következő rész adhatja a megoldást. 

Sarahangel

Carrie Cooper: A szemtanú

Carrie Cooper: A szemtanú

Sziasztok!

Mai érdekesség, amelyet hoztam számotokra az „Álomgyár” berkein belül bontogatja szárnyait. Sok esetben döntő szerepe van a borítónak, mely által előbb szembetűnik, azt követően pedig a kosaradban landol. Egy fontos lépést kihagytam, mégpedig a fülszöveg szemrevételezése. Sokaktól szoktam hallani, nem olvassák el – végig gondolva akad kötet, mely mondhatni, vakon került utamba, de a legtöbb esetben utána nézek a kiszemelteknek.


Szerző: Carrie Cooper
Cím: A szemtanú
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám:  416 oldal


Jelenlegi információim szerint, első kötetes magyar Írónő alkotásával volt lehetőségem megismerkedni. Megmosolyogtató szokás az álnéven történő írás, talán a magyar nevek nem olyan hangzatosak és dallamosak, mint egyéb nemzetiségeké.

„- Ma melyik fogás lesz a befutó? A saláta vagy a spagetti?
Jó ég! Még ebédelni is ilyen unalmasan és kiszámíthatóan szoktam? – döbbent meg Lili. Elhatározta, hogy itt az ideje ezen is változtatni.”

Érdekes a borító, hiszen az adott momentum, melyet lencsevégre kaptak, kicsit kacifántosabban valósul meg. Itt inkább egyéb érzelmi lehetőségeket sugall. Lássuk be, igazi adrenalin lökettel indítanak az események.

„Hogy felejthette el bezárni az ajtót?”

A történetbe merülve, sokszor tanácstalanul pislogtam. Ugyanis hol E/3-ban olvashattunk, azt követően pedig a szereplők szemén át láthattuk az eseményeket. Összezavart. Kibillentett. Külön fejezetekre tagoltan ismerhetjük meg a történéseket. Most magam ellen fogok szólni, én aki szeretem a tagoltságot, kivételesen úgy éreztem kevesebb és hosszabb terjedelmű fejezetszámmal is elegendő és élvezhető lett volna. De ez egy kis formaság, az eseményekből nem vett el.

„Inkább csak az zavarta ilyenkor, hogy a hírnevén esik csorba, hiszen mindig is a tökéletességre törekedett,(….)”

Örültem, az idő múlására tett apró utalásoknak. Fontosak, legyen az kisebb intervallum vagy nagyobb. Rövid időt ölel fel a történet cselekménye, majd a végén tanúi lehetünk egy időbeli ugrásnak.

„– Jól tudom, hogy látta a támadóját?”

Lili Green karakterét megkedveltem. A vele átélt eseményeket néhol kicsit darabosan, de egyébként gördülékenyen oldotta meg az alkotó. Élvezhető cselekményszálat kapott és kicsit távolságtartó módon ismerhettük meg és követhettük nyomon a történések alakulását.

„Eddig is nyilvánvaló volt számára, hogy a fegyveres nem agyaggalambokra vadászott,(….)”

Az erotikus szálakat mellőzi a kötetünk. Mely sokak számára meghatározó lehet.

„Ha már nem válhatott káprázatos szuperhőssé, mindent megtett azért, hogy meglévő adottságait a legelőnyösebb módon hangsúlyozza és formában tartsa.

Egy könnyed, kedvelhető romantikus szálat szőtt nekünk az Írónő a maffia zord világába. Fordulatokban nem szenvedtünk hiányt, meglepetésekkel is készült számunkra Carrie.

„Egy alkalommal jutottak csak közel hozzá,(….)”

Az események leírása pörgős, szemünk előtt könnyen alakot öltő történésekkel. Az ügynök párosunk érinthetetlenebb fele, John több lehetőséget hagyott maga után kiaknázatlanul. Vajon kap e lehetőséget a továbbiakban?!

„….előtte hever a kulcs.”

Zac, igazán szimpatikus jellem.

„– Mondd, hogy nem ő volt ott!”

A cselekmény negatív oldalát képviselő Nikosz A Görög”, vérbeli maffia vezér jellemzőkkel ruházta fel. Érinthetetlen, szinte minden szempontból. Szinte!  Távolságtartó, tekintélyt parancsoló fellépése jót tett a kötetnek.

„– Most mihez kezdjek veled, mondd?”

Szerény személyem, Adam karaktere is megérintette. Akadt néhány kérdésem, létét illetően. Hátha?!

Összességében, egy izgalmas kaland és krimi regényt volt lehetőségem olvasni. Érdekessé tették és gazdagabbá a helyszínek leírásai. Humoros csipkelődések megnevettetek.

Tetszett! De, még tudnám picit fűszerezni. Várom a folytatást!

Köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy megismerhettem Lili Green történetét!





Bitten