Minden a blogon megjelenő bejegyzést átvenni csak a http://bittennonblogger.blogspot.hu/ forrásmegjelöléssel, valamint a http://bittennonblogger.blogspot.hu/-ra vezető linkkel lehet. Együttműködéseteket köszönöm!


Az irodalom végtelen tengerére szálltam. Hajómmal a horizontot kémlelve haladunk az ismeretlen felé. Kisebb pihenőket téve, az áramlások által utunkba sodort élmények határtalanságában. Gyere csatlakozz hozzám!

Cecelia Ahern: Lantmadár


Cecelia Ahern: Lantmadár

Sziasztok!


Hiányosságaimat apránként pótolom. A most következő bejegyzésben egy számomra ismeretlen ír származású - idehaza a romantikus olvasó közönség polcairól kihagyhatatlan állítja több blogger társam, lássuk én hogyan éltem meg az első találkozást - Cecelia Ahern munkásságának egy legfrissebb, hazánkban megjelent regényét szeretném bemutatni nektek.



Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Lantmadár
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám:  400 oldal

Tipikus találkozás ihlette az ötletet, mégpedig egy csodálatosan szép, kidolgozott és jelentőségteljes borító. Gondolkodtam, hogy mit is jelenthet. Az Előszóban leírtak a borítón visszatükröződnek - tökéletes alapossággal, színpompás gondolati szférában ragadják meg a regény legfontosabb momentumát.

„Megbabonázta.”

Bevallom törtem a fejem a „lantmadár” vajon egy kifejezés lesz e vagy egy valós egyéniség. Egy rejtélyes, ritkán emlegetett és kevésbé ismert fajt vetít elénk a sorai által. Az általa leírt asszociáció, mint bársony simult a cselekményhez. Könnyed, néhol rémült hangulatot idézett elő, mint ismeretlen közegbe tévedt riadt madár követtük a körülöttünk zajló eseményeket. De hiszen ha jobban átgondolom, helyeslően bólogattok majd, mert Laura is olyan, mint egy kismadár, - Jaj nem! Laura maga a madár! - akit a véletlen a fészek széléről a mélybe taszított, de nem kárt okozó szándékkal, hanem hogy teljes életet élhessen, méghozzá megtanulva, hogy repülhet és mit is jelent ez számára. Szabadon. Lehetőséget biztosít számára! Kap egy esélyt. De mi történik, ha kiszakítunk valamit a megszokott, nyugodt környezetéből?

„De az a nő, aki vele szemben ül, egyáltalán nem tűnik egyszerűnek.”

Az első részek számomra, mintha definiálták volna a már említett motívumot. Alkottam egy képet magamban, ezt követően pedig elkezdtem megismerni a szereplőinket.

„Talán, hogy megértse.”

Bo, Solomon és Rachel képviseli a fejlett, urbanizált közeget, míg velük szembe állítja és központba helyezi az érintetlen ír környezetet. Tetszett a Toolin testvérek képviselte egyediség, szolidság és vidéki életstílus. Bo olyan akár egy határsértő, hiszen folyamatosan feszegeti a mások által felállított védvonalat, mondhatni önző érdekből (Néhol bosszantott be kell valljam.).

„- A lantmadár – visszhangozta Rachel.
- Nem – ingatja a fejét Solomon. – Csak Lantmadár.”

Solomon tétlensége és gyengesége számomra kicsit a negatív irányba terelte a kettőnk kapcsolatát. Igazából nem tudtam megszeretni, de nem is utáltam inkább semleges maradt. Talán több lehetőséget adtam volna a párosuk kiteljesedésének. A névválasztás kicsit szokatlan, de a végére természetessé vált.

„Hiszik, hogy a becenevek nemcsak az adott személyről árulkodnak, hanem arról is, hogy mások milyennek látják az illetőt. ”

Laurát leginkább a háborítatlan és érintetlen környezet jelzőivel tudnám számotokra bemutatni. Csend, nyugalom és béke - aztán történik egy világát megrengető változás és való igaz mindene a feje tetejére áll. Egyszerű, számára érzelmekkel teli nyelvet használ. Vajon képes e valaki elsajátítani ezt a nyelvet, hogy közös hangot találhasson vele, vagy hajlandó e megérteni őt, figyelni rá?

„Az emberek kettős prizmává válnak, nem pedig egyirányú tükörré.”

Érzelmeinket kontrollálni bizonyos mértékig képesek vagyunk, Laura esetében mindezek ellentéte lenyűgözően vetül a lapokra. Szerettem olvasni és több esetben sikerült megnevettetnie a kialakult helyzetek által. Lírai…. – jut eszembe először, ha rá gondolok. Vélemény szerint jelen történetünk egy igazán jó alapanyag lehetne egy kötethez hű filmhez.

„Beszédes hangok.”

A magány és elveszettség jellemzi a kötet második felét. Bemutatása választékos és aprólékos, olvasó szívét megérintő. Sikerült megértenem Laurát, a leírtak kifejezőképessége és mozzanatra jellemző hű ábrázolásmódja tovább fokozta az élményt.

„Próbál megérteni téged.”

Gondolatmenete letisztult és követhető. Hiszen kezdve a felfedezéstől, a változás bekövetkezésétől, alkalmazkodás – magány – elveszettség több teret nyer.

„Úgy érzi, azok a szemek mindent látnak, amit szeretne eltitkolni előlük, de semmit sem érzékelnek abból, amit láttatni szeretne.”

Fontosnak tartom kiemelni a történet általam háttérüzenetnek vélt mondandóját. Központjában a tehetségkutatók ma oly népszerű voltával. Egyrészt miért is kap jelentős helyet a mindennapok között? Szerettem olvasni, ahogy elmélkedik róla. Bo által képviselt jellem, mely előbb csak a céllal törődik és az alanyát viszont háttérbe szorítja, leginkább csak a fényét látja és nem a csillogás értékét és mibenlétét. Mert bizony jelentéssel bírnak a jelentéktelennek tűnő apróságok is. A hangok összetettsége esetünkben hangsúlyosak és jelentősek.

„- Ez az egész csak egy játék maguknak – állapítja meg csendesen.”

Magam is helyénvalónak éreztem a kifejezést, miszerint a lelkében vájkáltak. Egy olyan világot ismerhettünk meg Laura tehetsége által, mely kivételes és abszolút szűretlen. Természetes és egyszerű – érintetlen.

„Milyen hanggal fejezze ki a jelent az utazása végén? Csendben marad.”

Ajánlom minden molynak és nem csak rendszeres olvasóknak! Olvassátok szeretettel és ismerjétek meg, egy olyan lány történetét, akit kiragadtak a természetes közegéből és mindentudóan be szerettek volna illeszteni a felfedezők által normálisnak vélt mindennapi saját közegükbe.

„…..a kalitka ajtaja hirtelen magától kinyílik.”

Elvarázsolt és magával ragadott! Lenyűgöző történet! Imádtam!

Köszönöm az Athenaeum Kiadónak, hogy elérhetővé tették számomra Cecelia történetét!

Ha több információt szeretnétek az írónkról, kövessétek Facebookon vagy keressétek Kiadója honlapján. Ezen oldalakon mindig értesülhettek a legfrissebb hírekről.

Ajánlom figyelmetekbe a kiadó gondozásában megjelent Lana Millan: Raziel (Bővebben) történetét is!


Jane Corry: Vértestvérek


Jane Corry: Vértestvérek
Sziasztok!


2017-ben megismerhettük Jane Corry első, idehaza megjelent A férjem felesége c. kötetét. (Bővebben) Tudtam, szeretném olvasni további történeteit is. Ígéretemnek megfelelően egy 2018-as újdonsággal jelentkezem most.

Szerző: Jane Corry
Cím: Vértestvérek
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám:  400 oldal


Miért is lett „vértestvérek” a címe? – talán családi kötelék vagy mélységet jelképező kapcsolati vonás ihlette.


Lassan bontogatja az eseményeket és halad előre.

Lássuk először a tagoltságát. Újszerű és igényes. Három fejezetet különített el számunkra Jane. Ezt követően nem szabályos ismétlődést követve bukkannak fel, bizonyos alfejezetek előtt rövid mondatokban fogalmazott, pár soros, heves intenzitású, tartalmat megragadó pillanat foszlányok. Az időbeli tájékozódásunk segítségére alkalmas, megjelöléseket tüntetett fel. A váltott szemszöges írásmód még élvezhetőbbé és részletesebbé tette az események sorát. Kedvencem mégis a pillanatnyi kitekintések.

„Óvatosan! Nem a méret az, ami számít, hanem az élesség. És a szög. A penge énekeljen, ne karistoljon.”

E/1 személyű könyvekbe az olvasó a közvetlenebb stílus miatt jobban bele tudja magát élni. Itt jön a csavar, mi ugyanis felváltva olvashatjuk E/1 és E/3-ban a történéseket.

„A második élet kincs.”

A történetünk, ha jól megnézzük több tényezőre koncentrál. Először is ott a haláleset, azt követően pedig az életben maradt lányok élete. És a harmadik fél.

„Alias Ólomember.”

Alison és Kitty személyisége ég és föld. Alison igazi művészlelket képvisel. Szerintem sokatok számára rejt ez a fogalom már a valóságban tapasztalt személyiség jegyeket. Érzékeny, kreatív, zárkózott és a megfelelni akarás jellemezhetné legjobban. Ott van nekünk Kitty, akin a múlt igazi látható „sebeket” ejtett. Igazi korlátokat emelt a szabadsága kihasználása köré. Az otthon elszigeteltsége még nyomasztóbbá teszi a mindennapokat.

„Vagy csak képzelem?”

Az írónő kalandozása a múltban összezavarja az olvasót, mert igazából semmi konkrétumot nem árul számunkra. Mint éhes csirke a baromfikertben, kapkodjuk az elszórt szemeket fel.

„Odatartom a csuklómhoz, és kiélvezem a pillanatot, mint az üveget dajkáló alkoholista.”

Alison személyébe rejtett társadalmi probléma feltárása és üzenete egyértelmű. Az általa választott lehetőség, a probléma megoldásának egérútja – betegség.

„Bárcsak észrevenne!”

Kitty karakterén sokat gondolkodtam. Kevesen választanak hozzá hasonló problémákkal küzdő egyéniséget. Pontosan az alaposság és az élethűség miatt. Úgy gondolom Jane kellő tisztelettel írta le és ötvözte a történetbe a hozzá tartozó szilánkokat.

„Mióta megkezdtem az itteni munkát, fölfedeztem, hogy az emberek időnként a bűntetteiket rajzolják.”

Tetszett, hogy mondanivalót adott a szájába. Tudom, most ez picit zavarosnak tűnik, de olvasva majd megértitek mire is gondolok.

„Nővérek között kéz a kézben jár a szeretet és a gyűlölet.”

A testvéri kapcsolat. Egy mindennapos kapocs, amely nem feltétlenül kell, hogy vérségi legyen. Szerves része a cselekménynek. Kitekintve a valóságba sokunk tudna mesélni.

„Átértek. Biztonságban vannak.
Egyel
őre."

A feszültség keltés, az érzelmek fokozása és a fordulatok. Igazából ezt a triászt emelném ki.

Jane Corry igényes alkotása, meghálálta a belé vetett bizalmam! Minden sorát élveztem!

Ajánlom mindazoknak, akik szívesen megismerkednének egy sejtelmes nővéri kapcsolatot feldolgozó pszicho-thrillerrel!

Köszönöm, hogy a történet részese lehettem!

Ha több információt szeretnétek az írónkról, kövessétek Facebookon vagy keressétek Kiadója honlapján. Ezen oldalakon mindig értesülhettek a legfrissebb hírekről.